Néhány évtizeddel ezelőtt nem volt arra lehetőség, hogy köveket, fát vagy más építőanyagot szállítsanak több száz kilométeren keresztül. Ezért a házépítést abból oldották meg, ami volt a környéken. Az alföldi embereknek nem volt sok választásuk. Kövek híján földből, agyakból és sárból építettek házakat maguknak.

Az úgynevezett döngölt falak igen tartósnak bizonyultak, hiszen még ma is állnak olyan házak a kisebb falvakban, amelyek több mint száz évvel ezelőtt épültek. A földből készült vastag falak remekül elbírták a tetőszerkezetet is. A falak rendelkeztek még egy jó tulajdonsággal. Kiváló a hőszigetelő képességük. Ennek és az apró ablakoknak köszönhetően ezek a parasztházak télen jó melegek, nyáron pedig hűvösek voltak.

A döngölt földfalak mellett vályogtéglát is használtak egyes helyeken az építkezéseken. A téglák közötti hézagokat pedig sárral tömték ki. Az alföldi parasztházak jellemzően háromosztatúak voltak. Középül volt a konyha a kemencével, vagy a nyitott tűzhellyel. A konyhából nyílt egyik oldalon a kamra, másik oldalon pedig a szoba. Az élet fő színtere a konyha volt.

Gyakran ott is aludt az egész család a tisztaszoba pedig csak a vendégek elszállásolására volt fenntartva. Ugyanakkor itt tartották a családi relikviákat, emlékeket, kézimunkákat is. A gazdasági épületek nem a lakóház közvetlen közelébe voltak, hanem sok esetben egy hátsó elkerített udvaron vagy, ahogy sok helyen hívták, az ólas kertben. Ma már igen ritkán láthatunk ilyen nádfedeles épületeket, amelyek még őrzik őseink emlékét.