Őseink vándorló életmódja nem tette lehetővé számukra az állandó hajlék megépítését, ezért más módszereket kellett alkalmazniuk. Így született meg a jurta, amely egy kör alakú sátor, amelyben az egész család kényelmesen elfér, és egyszerű volt a felépítése és a lebontása is. A jurta sátrak fából és nemezből készültek, amiket állati szőrökből, inakból és növényekből font kötelekkel rögzítettek.

Ezek az alapanyagok hamar lebomlanak, így a régészeknek igen nehéz dolguk volt, az ősi jurták tanulmányozása során. Azonban még ma is vannak olyan nomád népek, akik ilyen hajlékokban élnek, így rálátást kaphatunk őseink életmódjára. A jurta közepén volt a szabad tűzhely, amely főzésre és fűtésre egyaránt szolgált.

A tűzhely fölött egy füstnyílás volt, amit ha nem használtak, akkor egy nemezpokróccal lefedtek. A bejárattal szemben kapott helyett a házi istenek oltára. A babona szerint ezek a házi istenek a küszöb alatt laktak, ezért nem volt szabad arra rálépni, mert feldühödnek az istenek és bajt hoznak a családra. A jurta jobb oldala a férfiak helye volt, és itt tartották a családi vagyontárgyakat is.

A baloldalon pedig a nők is a gyerekek foglaltak helyet, valamint a konyhai felszereléseket is itt találhattuk. Gyakori jelenség volt, hogy az újszülött állatokat is bevitték éjszakára a jurtába, és azok a bejárat két oldalán pihenhettek együtt a szolgákkal. A gazda vagyoni helyzetét a földön elhelyezett nemez szőnyegek száma és minősége jellemezte. Ennek ugyanakkor hőszigetelő szerepe is volt.