Húsvét alkalmával illik megemlékezni egy régi és szép szokásról, ami ma már sajnos egyre ritkábban tapasztalható. A Húsvét a keresztény kultúrkör egyik legjelentősebb napja, Jézus Krisztus feltámadásának megünneplése. Ugyanakkor az egyházi mellett világi jelentősége is van. Ez ugyanis egyben a természet újjászületésnek is az ünnepe. Ehhez kapcsolódik a Húsvéti szokások nagy része is. A tojás is az új élet születését jelképezi.

Régen a legények kisebb csoportokba verődve járták végig a falu házait, és locsolták meg a leányokat, hogy azok egész évben frissek és szépek maradjanak. A hagyomány szerint egy-egy vödör vízzel öntözték meg a leányokat, akik cserébe otthonaikba hívták és megvendégelték a locsolókat, valamint piros tojással is megjutalmazták a legényeket.

Ma már ezt a hagyományt csak nagyon kevés helyen ápolják. Egy-egy kisebb hagyományőrző közösségben még ma is divat, hogy a leányok népviseletbe öltözve várják a vederrel érkező locsolókat, de a nagyobb településeken ez már nem jellemző. Mint ahogy a rózsavízzel való locsolás is egyre jobban kikopik a köztudatból. Ahol még tiszteletben tartják ezt a régi hagyományt, ott a lakásokat és gyakran az udvarokat is feldíszítve várják a vendégeket.

A fák ágaira festett tojásokat aggatnak sok helyen, máshol friss virágokkal, illetve virágos gallyakkal teszik díszesebbé az otthonaikat. A tojás mellett más ételek is szorosan köthetők a Húsvéti ünnephez. A sonka a gazdagságot szimbolizálja, míg az bárány Krisztus áldozathozatalára emlékezteti a keresztényeket.