Sokan és sokat bölcselkedtek az otthonról, próbálták megérteni misztikus fátyollal körbefont értékét és mindezt megkísérelték szavakba önteni. Mindenki másmilyen meghatározásokat hozott magával és ez fog történni az elkövetkezőkben is, hiszen amikor az otthonról beszélünk, akkor egy benső, melegséget árasztó és termelő érzésről szólunk tulajdonképpen, amely összecseng egyfajta lelki felüdülés és megnyugvás szeretettel körbesimogatott privát szférájával.

Az utcán csak dúdolunk, itt pedig a tükör előtt a körkefét használván mikrofon gyanánt, vagy éppenséggel a fürdőkád kényeztető habjai között, a hangunk miatti szégyenkezést levetkőzve, fülsiketítő módon trillázunk és önfeledten vihorászunk. Egy előkelő étteremben, meglehet úrként és úri hölgyként nyilvánulunk meg és az evőeszközöket az illemtan órán tanultak szerint tartjuk és megpróbálunk nem-megjegyzéseket tenni evés közben, hiszen az nem illő egy ilyen elegáns helyen. Otthonunkban pedig elmeséljük a barátnőnk pelenkacserés sztoriját, amely téma általában evés közben szokott előtolakodni a sorból, és nem pironkodunk akkor sem, ha az ételszaft barnás- zsírosan éktelenkedik a felsőnkön, hiszen a beszéd hevében lerendezzük ezt egy legyintéssel. Boldogan nevetgélünk és hangosan zokogunk, dühösen püföljük a párnát és csörömpölünk mosogatás közben, miközben morgolódunk, hogy az étel már megint odakozmált.

De mikor puha kezek ölelnek át és lágy szavak csillapítják a kirohanásokat, elővesszük Mari néni receptfüzetét és gyorsan összeütünk egy bocsánatkérő sütit, amitől mindenki arcára mosolyt varázsolunk, és közben kiparodizáljuk egymás karikatúrává suhant énjét. Az otthont a benne élők varázsa teszi ragyogóvá és a lelkek egymásra hangolódása, ahol a melegséget nem csupán a kandalló képes előállítani, hanem a szívbéli szavak és a gyengéd ölelések, az egymásra való odafigyelés. Az idő ajándék, melyet egymás társaságában serkentünk meghittebbé. A könnyek figyelemmel és szeretettel való lecsókolása az arcokról szintén ajándék szeretteink részéről, akikkel, habár vannak összezördülések, megtanultuk egymást elfogadva szeretni és egymás iránt tükrökként viselkedve előrelépni. Folyamatosan újat tanulni és újra megbocsájtani.

Egy harmonikus légkört formáló fészek, amelyben a mosolyok táncra perdülnek és a könnyek gyorsan felszáradnak, hiszen a vállak, amelyeken patakzottak sokáig erős és stabil támpillérek maradnak, ahol kipihenhetjük magunkat és feltöltődhetünk. Az együttlét és az együtt szeretés helye az otthon. Otthon, ahol folyamatosan tanuljuk egymást és önmagunkat egyaránt.